2017. október 16., hétfő

55. hét - Összegzés

Üdv mindenkinek!

Végre ismét nálam a gépem, így máris hozom nektek a következő címet.
Ismét egy eseménydúsabb héten vagyunk túl, hiszen nem csupán írásokkal gazdagodott a blog, hanem új taggal is.

Az új cím immár az 56., ami nagy szó -  eleinte nem hittem volna, hogy megéli a kihívás ezt a számot. Köszönöm nektek és a nagyszerű írásaitoknak!
A cím tehát: Serdülőkor.

Hajrá!
Megosztás: 

2017. október 15., vasárnap

A. T. Jolt - Sok sikert, viszlát

Amikor hosszabb ideig távol tartózkodsz, és végre esélyed nyílik hazalátogatni, természetesen nyitott vagy mindenki kérdésére és kérésére, hogy fussatok össze a pótlás szándékával. Néha olyan emberek is megkeresnek, akikkel nem igazán szoktál társalogni, kivéve persze, ha alkalomadtán véletlenül egymásba botlotok. Nos, tegyük fel, hogy hazatérésedkor egy ilyen ismerősöd dob meg egy üzenettel. Megkérdezi, mi újság veled, milyen az új környezeted, és szeretné, ha intelmekkel, tapasztalatokkal látnád el a jövőre nézve. Természetesen, mivel nagylelkű ember vagy, aki nem szeret csalódást okozni, és emellé még roppant lelkiismeretes is, belemész a találkába, miközben azon agyalsz, hogy minél hitelesebb mondanivalóval rukkolj elő.

Elérkezik a pillanat, üdvözlitek egymást, örültök, hogy „saccperkábé” öt hónap után újra egy közegben vagytok (nem mintha előtte túl sok találkára került volna sor, de hát na… az embert ilyenkor miért vezérelje rossz szándék?), majd megkezditek a nyugodt sétát. Te igyekszel minden részletre kitérően elmesélni az élményeidet, közben hallgatod az ő sztoriját. Elvagytok, örülsz, ha hasznos információkat adhatsz át, aztán valahol az egész felénél az illető vesz egy száznyolcvan fokos fordulatot. Nem csupán bókolgatni kezd, szabályosan rád cuppan, te pedig a hirtelen váltástól annyira összezavarodsz, hogy elkezdesz hadarni és össze-vissza minden baromságot hadoválni, mert hát na… az előbb még egy teljesen más személlyel sétáltál. A szándéka persze teljesen világos, szó szerint a képedbe nyomja, de a „kontextussal” még bajok vannak.

Gyönyörű vagy. A lábaid… bla, bla, bla, bla… Nem igazán figyelsz oda, inkább hülyén pislogsz. Most komolyan? Körülötted mindenki tudja rólad, mennyire undorodsz a nyáladzástól, ráadásul mi értelme a képedbe tolnia, hogy nézel ki az ő szemében, mikor ha valaki tetszik valakinek, ez nyilvánvaló? Úgy értem… mondta már bárkinek bárki is azt, hogy ronda vagy, de azért járjunk?

Meg aztán… valaki, akivel korábban csak nagyon minimálisan érintkeztél, felbukkan a semmiből, hogy ő totál oda meg vissza van érted? Először poénosnak ítéled meg, de aztán megsértődsz, hogy megint palira akarnak venni. Mi van, ember? Valami fogadást kötöttél a haverokkal? – kérdezhetnéd. Vagy egyedül vagy, és kell neked valaki heccből? – Mert te ugyan semmi okot nem adtál neki arra, hogy beléd habarodjon, amikor korábban nem érdekelted, és az elmúlt öt hónapban egymás közelében sem voltatok.

Inkább megveregeted a hátát, körbemutatsz, hogy mindenhol vannak csajok, és elbúcsúzol a következő szavakkal: Sok sikert, viszlát.
Megosztás: 

Henna - Csillagpor

A fiú egy eldugott kis faluban élt, az ismert világ peremén. Hallotta a nagyvárosból érkező híreket a kereskedőktől, de ő csak nevetett azon, hogy sötétnek titulálják ezt a kort.

Boldog volt egyszerű, békés mindennapjaival. A kis településen mindenki ismerte a másikat, vigyáztak és odafigyeltek egymásra. Ebben rejlett az erejük, és ezért kerülte el őket minden bánat és baj.

Ám elég volt egyetlen éjszaka, hogy a fiú élete örökre megváltozzon.

Augusztusi, meleg este volt. A falu népe, mint minden évben ilyenkor, ünnepséget tartott a hulló csillagok cikázó fénye alatt.

A fiúnak aznap korán elege lett a részeg kiabálásokból és gátlástalan viselkedésből. Csendben, egyedül akarta figyelni az eget.

A falutól nem messze egy tisztás volt, ahová nem ért el a zsivaj és a máglya fénye. Elterült a hűvös talajon úgy, mintha puha dunyha közé feküdne. Bőrén érezte a fű óvatos cirógatását, hallotta az éjszakai állatok halk neszezését.

A csillagok pedig csak hulltak, egyik a másik után, nem törődve a földi halandók ostoba életével.

A fiú észrevette, hogy az egyik fénynyaláb nem tűnik el olyan gyorsan, mint a többi. Sőt, mintha egyre ragyogóbb lenne… és egyre közelebb érne hozzá.

Villanásnyi pillanat volt az egész. A csillag közvetlenül fölötte szállt el. Olyan közel, hogy a belőle áradó hő szinte égette a bőrét.

Érezte, hogy valami a szemébe hull. Először azt hitte a föld porát kavarta fel a szél, ám a látása nem akart kitisztulni.

Úgy gondolta, csillámport szórtak a szemébe, mert mindent ragyogóbban látott, mint előtte. Szinte elfelejtette, hogy éjszaka van, mert a fény a nappali órákra emlékeztette. Mintha tűzijáték rakéta robbant volna íriszében.

Aztán a csillogás szép lassan eltűnt, a szúró érzés fokozatosan enyhült.

A fiú szívében a pánik mégis nőtt, mert érezte, hogy lelkében valami egészen újfajta tűz kapott lángra.

Egy erő, amit még nem érthetett.

A fiú neve Merlin volt.
Megosztás: 

2017. október 12., csütörtök

Burkú - Jól vagyunk

Cím: Van, amikor egy telefonhívás többet ér, mint a pénz
Választott hét: 37. Jól vagyunk

A poros könyvekkel, családi képekkel és régi, tömzsi fabútorokkal telezsúfolt nappali túlsó sarkában felharsan a telefon krákogó hangja. Hosszú percek telnek el a fájó lábaim és a derekam miatt, mire feltornázom magam a kemény karosszékből és odacsoszogok.

- Hogy vagytok ma, Anyuka? Kell segíteni valamiben? - szólal meg egyből Howard a vonal másik oldalán, ahogy felveszem a kopott kagylót. A munkagépek éles háttérzaja mellett alig hallom a rekedtes, halk és meggyötört hangját. Elszorul a szívem. Még le sem telt abban a kocsmában a napja, már a gyárban gürcöl. Nem tudom, a lakáshitelből ki fog-e egyáltalán valaha is kászálódni. Tönkre fogja tenni magát, és a gyerekek még csak segíteni sem tudnak neki, mert annyira picik. Bár elfogadta volna azt a kevés kis pénzt, amit az ápolónőre fizettünk ki sóhajtok, főleg, hogy az az átkozott nőszemély nem is jár rendszeresen. Példát vehetne Howardról, ő még akkor is ránk telefonál, ha nincs sok ideje.

Szólásra nyitom a számat épp, amikor Apus felnyög. Előrébb hajolok, hogy belássak a nappaliból nyíló apró hálószobára: a férjem a párnákkal és vastag takarókkal megrakott franciaágyról próbál meg feltápászkodni, hogy ő is a telefonhoz jusson. Többszöri próbálkozásra sem sikerül neki, hiába támaszkodik a járókeretre vagy kapaszkodik meg az ágy mellett lévő testes faszekrény szélébe. Fújtat egyet, aztán bosszúsan leveri az egyik párnát a földre. Fél éve még oda tudtam volna totyogni hozzá, hogy felsegítsem, de mára már annyira elhatalmasodott a görcs és a fájdalom az izületeimben, hogy a telefont is reszketve markolászom. Becsukom a számat, nekidőlök a barna és bézs csíkos tapétával kidíszített falank, és kényszerítem magam, hogy kicsússzon a számon a panaszáradat és megint segítséget kérjek tőle.

- Jól vagyunk - próbálok normális hangnemet megütni, de még a fülemnek is feltűnik, hogy hazudok. Legalább Hawardnak emiatt ne fájjon a feje -, ne aggódj. 
Megosztás: 

Julie - Mosoly

Volt nap, hogy Annie ki sem akart kelni az ágyból. Mintha valaki ráült volna a mellkasára, és nem engedné, hogy a lány lélegezzen. Ez a nap is ilyen volt, és Annie el nem tudta képzelni, hogy bármi jó dolog is történni fog vele. Az ég szürke, a szobája ablakából még az esőfelhőket is látni lehetett a távolban. Az anyja persze ma is kicsattanó örömmel ébresztette, majd segített a lánynak beülni a kerekesszékébe. Annie azóta nem hitte el az anyja boldogságát, amióta egyszer kiskorában meglátta őt zokogni a konyhában. Annie nem tudott lábra állni. Egész életét a nyomorúságos kerekesszékhez láncolva kell majd töltenie. Nem kevesebb, mint a társai, csupán más, éppen annyira, hogy soha ne tudjon beilleszkedni. Persze járt terápiákra, meg sportolt is, de mit ér a depresszió elleni küzdelem, ha az összes családtagja szeméből kihunyt a fény az ő születésével? 

Iskolába járni is gyötrelmes volt. Mivel a liftet csak az használhatta, aki rá volt szorulva, az osztálytársai főleg érdekből beszélgettek vele, és azt is csak reggelente. Mintha csak annyi érték lenne benne, hogy rajta keresztül egyszerűbben feljuthatnak a harmadik emeletre. Ez a nap azonban már akkor más volt, amikor szokása szerint összeszorult gyomorral begurult az iskolába. Az aulában már sokan ott várakoztak az osztálytársai közül, mert még nem engedték fel őket a termükbe. Annie majdnem elsírta magát, ahogy ott ült (állt?) a többiek között, akik különféle módon próbálták felhívni magukra a lány figyelmét. Annie azonban nem hallott semmit, arra koncentrált, hogy visszanyelje a könnyeit, nehogy elkezdjen hangosan bőgni a fél iskola előtt. És akkor meglátta a fiút. 

A fal mellett állt, kissé esetlenül, mint aki nem tudja, hol van. Annie még a könnyei függönyén keresztül is jól látta a fiú szikrázó kék szemét, és szőke haját. 

A fiú ránézett, és elmosolyodott. Annie csak egy pillanatig habozott, mielőtt visszamosolygott volna rá.
Megosztás: 

2017. október 9., hétfő

54. hét - Összegzés

Üdv minden kedves írónak és olvasónak!

Egy igen mozgalmas és eseménydús hetet tudhatunk magunk mögött, mely során számos különböző, de annál nagyszerűbb háromszázas született.

Azt nem tudom, hogy említettem-e már, de ha valaki szeretne valami rövid írói megjegyzést az írása elejére biggyeszteni (például ha fanfictionről van szó, akkor mi a fandom, ki az esetleges páros, stb.), az nyugodtan tegye meg, én pedig azzal együtt fogom megjelentetni a munkát. Ez persze egyáltalán nem kötelező, csak ha úgy érzi valaki, hogy egy-két, az olvasáshoz elengedhetetlen gondolatra szükség van.

Elérkeztünk a következő héthez is, amelynek címe: Mosoly.

Hajrá!
Megosztás: 

Glatime Dewra - Küldetés

A/N: Ezt az írást legutóbbi olvasmányom ihlette, ahogy a főszereplőjét is. Sajnos még túlzottan érezni rajta a hatást, de remélem, idővel elválik annyira az ötletadótól, hogy önálló karakternek tekinthessem. Hogy fanficnek tekintendő-e egy olyan történet, ami nem konkrét szereplőt vesz át, de még egyértelműen beazonosítható az eredete, azt mindenkinek a saját döntésére bízom. A forrás pedig titok. ;) (Ha nem ismeritek(fel), annál jobb. :)

Arany-tenger, 4692. a Sármány havának 12. napja


Hajójuk két napja bontott vitorlát Zhungguo ország keleti partján. Még egyheti út áll előttük. Ha ugyanilyen békés marad a tenger, és jó irányból kapják a szelet.

A fiatal leány most is a korlát mellett állt és próbálta benntartani reggelijét. Soha nem utazott még hajón, az állandó imbolygást nehezen viselte a gyomra. Két napja alig evett és aludt valamit. Ráadásul apró, alig három hüvelyk hosszú lábfejein, melyekkel járni is csak tipegve tudott, nehezen egyensúlyozott.

Az alacsony, karcsú lány volt az egyedüli zhun a hajón. Arca nem különösebben szép, inkább idegen vonásaival hívhatta fel magára a legénység figyelmét, de kicsi, az ittenieknél laposabb orra egészen helyes ábrázatot kölcsönzött neki. Hosszú, kékesfekete haját nagy kontyba tűzte, teknőspáncél hajfésű díszítette, fülében hozzá illő, lógós fülbevaló. Fekete, mandulavágású szemei fáradtan csukódtak le, mikor végre úgy érezte, visszafordulhat. Egy közeli ládára ült, közvetlenül a korlát mellett, gondosan eligazgatva egyszerű, halványrózsaszín köntösruháját, széles selyemövét.

Itt sem volt jó, de legalább friss tengerillatot hozott a szél, és érezhette a még jócskán melegítő nap sugarait, ahogy a fény felé fordította arcát. Odalent a kajütben számára kellemetlen volt az állott levegő, és a barbár matrózok testének szaga. Nem véletlenül mondták a tengerészek, hogy a hajó nem nőknek való hely.

- Jól van, kisasszony?

Tudta jól, mit vár tőle családja, különösen atyja. Tudta, hogy feladata van. Naiv, aki azt hiszi, országok számára fontos lépések csupán a csatamezőn vagy a tárgyalóasztalnál történnek. Bár amire ő utasítást kapott, jóval lassabb, csöndesebb módja a történelem alakításának. Ám nem kevésbé fontos. Ez a tudat eltökéltté tette. Állát magabiztosan felszegte, bár még enyhén émelygett:

- Igen, úr! Én vagyok teljes jóságosan már, köszönöm. 

Tizenöt esztendős volt, mikor a barbár kereskedő megvásárolta feleségnek. Azóta erre nevelték. S most, tizennyolcadik születésnapja után Moizana Hang úton volt a Hét Királyságba, sosem látott vőlegénye felé.
Megosztás: