2016. szeptember 27., kedd

Vantana M. Forest - Történelmet írni


Vajon mi számít történelemnek? Ha tegnap elmentem a boltba, és vettem egy doboz csirkefarhátat, az másnap már történelem? Számodra mennyi az a távolság, ami már rég volt?

Fogj egy könyvet (nem árt, ha egy végzős történelemkönyvet tartasz a kezedben), majd lapozz az utolsó fejezethez. Most pedig mondd meg, mit látsz ott. Nem a tegnapodat, de még nem is az egy évvel ezelőtti eseményeket. Biztos vagyok benne, hogy a menekültválságról egy szó sincs benne. Pedig hidd el, az már történelem. Csak most éljük. Minden perccel, ami eltelik az életedből történelem lesz. Valahol, valakik tanulnak rólad, a fajtádról, és hogy majd a jövőben, mikor már csak történelem leszel, eljutnak ide, a Földre. Mi, itt a Földön pont ugyanígy gondolkodunk, bár tény, hogy nem ismerünk másik civilizált fajt (és nem szabad elfelejteni, hogy rengetegen nem is hisznek benne, hogy léteznének, főleg ha a szomszédjuk sem az).

Kezedbe akadt valaha az a magazin, aminek az a neve, hogy "Hihetetlen"? Nem? Akkor hatalmas szerencséd van, ne is állj neki. Csak bolond eszmefuttatások az ufókról, varázslókról, dimenziókapukról. Beleolvasol, és az jut eszedbe, hogy ebből remek sci-fit, fantasyt lehet írni. Szinte várod, hogy a kezedbe akadjon egy könyv, ami arról szól, hogyan építettek a magyarok Románia nem magyar lakta területén, az ember létezése előtt, piramisokat az ufók segítségével. És honnan tudják, hogy magyarok voltak? Természetesen onnan, hogy a piramishegy belsejében található folyosókon a mi rovásírásunkhoz hasonlító jeleket találtak. 
Jó kis regényalap nem?

Mi lesz akkor, ha az emberiség kihal? Mi lesz a nyoma az itt élő civilizációnak? Ki fog tanulni az atomháborúról?

Mi van akkor, ha minden felrobban, és a pár túlélő még sose hallott az elektromosságról, Newtonról, vagy arról, hogy a Föld kering a Nap körül? Mindent elölről kell kezdeniük.

A történelmet most éljük, mi írjuk, és majd egyszer mi magunk is azzá válunk.
Megosztás: 

3 megjegyzés:

  1. Nagyszerű írás!
    A "Hihetetlen" magazint még nem láttam, de egyszer kaptam egy hasonlóan színvonalas és hiteles könyvet kölcsön. Tényleg szörnyű volt úgy olvsni egy nyilvánvalóan elmebeteg miskolci öntödei munkásról, hogy a szerző tényként állította, ő az utolsó magyar sámán. És ebben is voltak titkos ősmagyar piramisok, meg más sületlenségek. Nem olvastam ki, de dereng az érzés - valami kacagtató fájdalom- amit maga után hagyott.

    Megfogott a filozófiád, a történelmet most éljük, mi írjuk. Ha sokan magukévá teszik ezt, még lehet egy élhető hely a hazánkból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhh, nem gondoltam hogy tetszeni fog valakinek, és tényleg elgondolkodtok majd rajta :D
      De örülök, hogy elértem a célom.

      Törlés
  2. Pedig nem is egy volt, aki elgondolkodott, csak nagy elgondolkodásában elfelejtette ezt jelezni.

    VálaszTörlés