Az asszony pontban napnyugtakor lépett be a barlangba rejtett ősi templom kapuján, télközép éjszakáján. Dideregve ment az oltárkőhöz, elhelyezte rajta ajándékait, melyek megszerzéséért kimondhatatlan bűnöket követett el. Aztán félrerugdalta elődei porosodó csontjait maga alól és letelepedett.
Úgy tűnt, sokáig kellett várnia, hosszú percekig, mikor megérezte a templom urának jelenlétét. Először csak egy kósza illat volt, akár a lassan rothadó gyümölcsé. Aztán az oltárkő mögött a falon az elnagyolt női képmás megmozdulni látszott. Fokozatosan alakot öltött, mígnem ott állt előtte teljes életnagyságban. Egyszerre volt felséges és félelmetes, gyönyörű és iszonytató. Szemei évezredek bölcsességét tükrözték, de teste egy szűzleány szépségét birtokolta.
Az asszony félelemtől elcsukló hangon köszöntötte.
- Üdvözlégy, Istennő! Fogadd jó szívvel áldozatom! Emelj fel magadhoz, fogadj engem is beavatottjaid sorába. Add meg a hatalmat ahhoz, hogy szolgálhassalak!
- Sokan kérték már ezt előtted, most a csontjaikon taposol. Miért te lennél a kivétel? Tán úgy hiszed, több vagy náluk? - A hangja olyan volt, akár a fülsiketítő suttogás, és egyszerre szólt a templom minden szegletéből.
- Elhoztam az áldozatot! Ez nem bizonyítja hűségemet? Hazudtam, csaltam, loptam és öltem érted!
- Az áldozat az elhivatottságot bizonyítja, nem az alkalmasságot!
- Tégy hát próbára!
- Legyen, de ha elbuksz, nem hagyod el ezt a helyet! Elhoztad a tőrt, vedd hát magadhoz. Még rajta van a gyermeked kiontott vére!
Az asszony az oltárról felvette a tőrt, aztán térdre hullott. Önkezével vágta át vele saját csecsemője torkát, hite bizonyítékául. De a hite, ami eleddig páncélként óvta lelkét, repedezni kezdett, és lassan beszivárgott résein a megbánás és a szégyen.
- Ha napfelkeltéig kitartasz, teljesítem a vágyadat! Ha elbuksz, véged! Tedd a pengét a szívedhez, és tartsd szorosan! Készen állsz, hogy megküzdj a szavaimmal? ...Akkor most idézd fel magad előtt gyermeked mosolyát, hangját, illatát! Idézd fel a férjed bánatát, a zokogása hangját, a könnyei ízét...
A hajnal már az asszony halott testére hullatta első sugarait.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése