Cím: Van, amikor egy telefonhívás
többet ér, mint a pénz
Választott hét: 37. Jól vagyunk
A poros
könyvekkel, családi képekkel és régi, tömzsi fabútorokkal telezsúfolt nappali
túlsó sarkában felharsan a telefon krákogó hangja. Hosszú percek telnek el a fájó
lábaim és a derekam miatt, mire feltornázom magam a kemény karosszékből és odacsoszogok.
- Hogy
vagytok ma, Anyuka? Kell segíteni valamiben? - szólal meg egyből Howard a vonal
másik oldalán, ahogy felveszem a kopott kagylót. A munkagépek éles háttérzaja
mellett alig hallom a rekedtes, halk és meggyötört hangját. Elszorul a szívem.
Még le sem telt abban a kocsmában a napja, már a gyárban gürcöl. Nem tudom, a
lakáshitelből ki fog-e egyáltalán valaha is kászálódni. Tönkre fogja tenni
magát, és a gyerekek még csak segíteni sem tudnak neki, mert annyira picik. Bár elfogadta volna azt a kevés kis pénzt,
amit az ápolónőre fizettünk ki sóhajtok, főleg, hogy az az átkozott nőszemély nem is jár rendszeresen. Példát
vehetne Howardról, ő még akkor is ránk telefonál, ha nincs sok ideje.
Szólásra
nyitom a számat épp, amikor Apus felnyög. Előrébb hajolok, hogy belássak a
nappaliból nyíló apró hálószobára: a férjem a párnákkal és vastag takarókkal
megrakott franciaágyról próbál meg feltápászkodni, hogy ő is a telefonhoz
jusson. Többszöri próbálkozásra sem sikerül neki, hiába támaszkodik a
járókeretre vagy kapaszkodik meg az ágy mellett lévő testes faszekrény szélébe.
Fújtat egyet, aztán bosszúsan leveri az egyik párnát a földre. Fél éve még oda
tudtam volna totyogni hozzá, hogy felsegítsem, de mára már annyira
elhatalmasodott a görcs és a fájdalom az izületeimben, hogy a telefont is
reszketve markolászom. Becsukom a számat, nekidőlök a barna és bézs csíkos
tapétával kidíszített falank, és kényszerítem magam, hogy kicsússzon a számon a
panaszáradat és megint segítséget kérjek tőle.
- Jól
vagyunk - próbálok normális hangnemet megütni, de még a fülemnek is feltűnik,
hogy hazudok. Legalább Hawardnak emiatt ne fájjon a feje -, ne aggódj.
A magánéletben előkerülő problémáimat gyakorlatilag szóról szóra leírtad - bár nyilván ebben a felállásban én vagyok a telefon másik oldalán. De szerintem ezt bárki elmondhatja. Mindenki által ismert és valahol rettegett pillanatot ragadtál meg. :)
VálaszTörlés